Hogyan fotózom az ételeimet?
Az ételeimet mind megfőzöm és lefényképezem, így saját fotóval kerülnek fel erre a blogra.
Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan készülnek az ételfotók, mire szoktam figyelni. Folyamatosan tanulok én is, itt összegyűjtöttem tapasztalataimat, hogy nekem mi vált be, és mi kevésbé.
Nálam a jó ételfotóhoz öt dolog kell:
- Gusztusos étel
- Szép tálalás
- Jó fények
- Változatok a témára
- Utómunka
-
Mitől lesz egy étel gusztusos?
- Élénk a színe. Ha kevésbé élénk, akkor díszíteni szoktam élénk színű zöldségekkel, hogy jobban mutasson.
- Láthatóan friss, azaz csillog, gőzölög. Ezért a képhez elő szoktam készülni, még az előtt, hogy az étel elkészül. Beállítom a tányért, a környezetét, így kvázi kipróbálom a kompozíciót. Ha elégedett vagyok, akkor tálalom ki az ételt.
- Az étel harmonikus elrendezése, és megfelelő láttatása nagyon fontos. Jobb, ha a tálban szellősen van, nem túlzsúfolt a kompozíció, de nem is kong a tányér. Meg kell találni a megfelelő arányokat.
- Ha egy étel nem egyértelmű kívülről, mert pl. egy tekercs vagy sütemény, akkor fel szoktam vágni, hogy a belseje is látható legyen.
-
Mitől lesz szép a tálalás?
- Szép tányéroktól, alátétektől, szalvétától, evőeszköztől. Összhatás szempontjából fontos a terítő, drapéria, esetleg növények, virágok a képben. Érdemes variálni a stílusokat, hiszen más tálalás illik egy pörkölthöz, más egy olasz tésztához.
- Legyen tiszta a tányér, jó figyelni az ujjlenyomatokra is. Viszont nem baj, ha itt-ott rácsöppen egy kis szaft, öntet. Annál életszerűbb a kompozíció.
-
Mitől lesznek jók a fények?
- A természetes fény megmutatja a színeket, és nem vet természetellenes árnyékokat az ételben. Mivel nem profi fényképező felszereléssel dolgozom, soha nem használok vakut.
- A napfényt is elkerülöm, de napsütésnél az árnyékban fotózás nagyon szép képeket eredményezett már.
- Borús időben is csináltam már szép ételfotókat, de akkor meg kell küzdeni a kékes árnyalatokkal, amik nem teszik igazán gusztusossá az ételt.
-
Több kép
Minden ételre készítek több beállítást, és azokból egyenként is jó pár fotót. Sose lehet tudni, melyiken lesz véletlenül rossz helyen a fókusz, vagy végül melyik beállítás mutat a legjobban a képernyőn. Ha egyszer megettük a “modellt”, akkor a dolgot már nem lehet visszacsinálni.
-
Utómunka
Kifejezetten szeretem a digitális utómunkát. Van olyan beállítás, amikor csak a legdrágább fényképezőgépek (vagy azok sem) képesek visszaadni azt, amit a szemünkkel látunk. Viszont ha pl. egy képszerkesztőben megemeljük a kontrasztot, akkor sokkal közelebb jutunk hozzá.